Mándy Stefánia: Csendítsd rá

Kis Magda
feldobja,
röptetve,
szöktetve,
az apja
elfogja,
pörgetve,
görgetve,
bokorba
gurítja,
magasba
hajítja,
feldobja
az apja,
elkapja
Kis Magda
- a labda.

Csillog is,
villog is,
hullik is,
múlik is,
a füstös
háztetőn
a rücskös
hegytetőn,
ezüstös
fény, ragyogó!
Hűvös is,
befed is,
vetésen
meleg is,
jó takaró
- a hó.

Mindennap
megterem,
kot-kot-kot-
kotkodács,
hej minden reggelen
szalma közt
meglelem,
ha fehér,
megeszem,
ha tarka,
elteszem,
húsvétra
tiéd lesz,
zöld mintás,
kéktintás.
szinekkel ékes,
szép piros
festékes,
kot-kot-kot-
kotkodács
de csinos,
de csodás
- a tojás.

Füleden
berepül,
a szádon
kirepül,
ha nem vagy
egyedül,
elkapja
pajtikád,
issza is,
vissza is
hajítja,
úgy röpül,
mint a
parittya, ha jó,
- a szó.

Kurjant, rikkant
kakas, jérce,
zöld az erdő,
hegyek bérce,
ágon alma,
bokron málna,
Palkó csak a
tóra járna,
hogyha zuhog,
aláállna,
minden ember
mindig várja – néz az
égre
januárban,
néz az égre
februárban:
mikor jön hát,
mikor végre,
amit mondog
újra vár
- a nyár.

Szájról jár
itt szájra,
nincs szárnya,
mégis száll,
pagonyról
virányra
röppen
szép virága.
Ég lánya
fakasztja
búsaknak
vigaszra,
föld fia
szakasztja,
veled is
megosztja,
dünnyögi,
zümmögi
vén
s fiatal
- a dal.