11. Feladatlap : Nemzeti parkok Magyarországon

NEMZETI PARKOK Totó

Sajnos nagyon kevesen tudják, hogy Magyarországnak ma már 10 nemzeti parkja van (van, amelyik a világörökség része), még kevesebben, hogy ezek hol találhatóak, illetve mit is hivatottak védeni.

Az alábbi totóban találsz

Írd a leírások mellé, hogy szerinted melyik ábra az adott nemzeti park emblémája! (Az emblémák általában az illető nemzeti park jellegzetes elemét mutatják.)

Jelöld be Magyarország térképén, hogy hol vannak a nemzeti parkok!

A Aggteleki Nemzeti Park
B Balaton-felvidéki Nemzeti Park
C Bükki Nemzeti Park
D Duna-Ipoly Nemzeti Park
E Duna-Dráva Nemzeti Park
F Fertő-Hanság Nemzeti Park
G Hortobágyi Nemzeti Park
H Kiskunsági Nemzeti Park
I Körös-Maros Nemzeti Park
J Őrségi Nemzeti Park

  1. Ez a nemzeti park átnyúlik a szomszédos országba. A területén található tó elnyerte a Világörökség címet a kultúrtáj kategóriában. A mintegy 15-20 ezer éves sekély sós sztyepptó a kezdetektől meghatározta az itt élők életét. A táj egyediségét növeli, hogy három klíma (kontinentális, szubmediterrán, magashegység-alji) találkozásánál terül el, és néhány km-en belül kis helyen előfordul akár a jégkori időket idéző láprét, vagy éppen a száraz kontinentális pannon puszta, illetve a sekély vizű, hatalmas kiterjedésű mocsár. Az ember által évszázadok óta művelt nádgazdálkodás, halászat, a tó környéki pusztai területeken a pásztorkodás, mind olyan tevékenységek, amelyek közvetve segítik az élőhelyek és fajok sokszínűségének fennmaradását. Jól megfér mindezek mellett a rómaiak óta művelt szőlőkultúra a tavat övező dombokon. Kétezer éves civilizáció emléke a római kori kőfejtő, vagy a Mithrasz-szentély, ahol egykor perzsa legionáriusok áldoztak istenüknek.

    A Világörökség részét képezik többek között olyan történelmi és kulturális értékek, mint a Széchenyi-kastély és környezete, vagy a magyar Versailles-ként számon tartott Esterházy-kastély, vagy a tó környékén lévő falvak is.

  2. Az 1997-ben megalakult nemzeti park magába foglal több hegyvidéki tájvédelmi körzetet, egy folyószakaszt, valamint az ahhoz kapcsolódó ártéri területeket. A térségre ható környezeti ártalmak az ország más területeihez viszonyítva hatványozottan jelentkeznek, ezért igen nagy feladatot jelent a természeti környezet védelme. Az itt található növény- és állatfajok között igazi ritkaságokat is találunk. Geológiai és kultúrtörténeti értékei sem elhanyagolhatók, melyek védelme mellett a színvonalas bemutatás és oktatás megteremtésére is törekszenek a szakemberek.

  3. Az 1997-ben megalakult nemzeti park területét egykor tenger borította, de megfigyelhetők az egykori vulkánosság nyomai is. Az egykori lávafolyásokat ma bazaltoszlopokként csodálhatjuk meg. A ritka növény- és állatvilág a viszonylag enyhe, mediterrán jellegű klímának köszönheti létét. A molyhostölgyes - virágoskőrises - cserszömörcés erdők e különlegességek közé tartoznak. Jellemző madara a füles kuvik. A száraz pusztafüves lejtősztyeppek ritka védett növényei a vetővirág, őszi csillagvirág, borzas szulák és hártyás galambbegy. A park területén kitűnő fészkelőhelyet találnak a vízimadarak is. A hosszú történelmi múltra visszatekintő területen számos kultúrtörténeti érték is található, például az I. Endre király által 1055-ben alapított apátság. Itt van Európa jelenleg legnagyobb őshonos tiszafása is. A Miklóspál-hegy nedves, hűvös mikroklímája kedvez e növényfaj fejlődésének.

  4. Ez a nemzeti park az országhatár mellett fekszik, karsztos hegyeket, folyóvölgyet, dombságot foglal magába, a szomszéd országban is védett környezet terül el mellette. Területe csaknem 20 000 hektár. A térség legfontosabb vonzerejét az itt található barlangok jelentik. A park 1979-től az UNESCO Ember- és Bioszféra programja kapcsán Bioszféra Rezervátum. 1995-ben a két ország közösen beterjesztett pályázata alapján a park barlangvilágát az ENSZ-UNESCO a Világ Természeti és Kulturális Öröksége részévé nyilvánította.

  5. A sajátos hangulatú táj jellegzetességeit a kiterjedt szikes puszták, a még meglévő mocsármaradványok, a fellelhető természetes és természetközeli erdők jelentik. A régi folyómedrek környékén az ott kialakult pusztai területek, az egykori löszpuszták maradványai, valamint a folyami ártér értékei érdemesek oltalomra. Néhány példa a terület védett értékei közül: az erdélyi hérics, a bókoló zsálya, a túzok legéletképesebb populációja éppen itt él. A terület vizes élőhelyeinek fontos szerepük van a nemzetközi madárvonulásban, mivel a daru, a kis lilik és a póling világállományának zöme vonulása során érinti az említett területeket.

  6. A 2002-ben felavatott nemzeti park 43 933 ha kiterjedésű, ebből 3104 ha fokozottan védett terület. A táj hazánk különleges, folyók és patakok által formált változatos, erősen szabdalt dombvidéke. Éghajlata nedves, szubalpin jellegű, az éves csapadékmennyiség 700-950 mm között van. Vízfolyásokban, forrásokban gazdag a táj, természetes állóvizeinek száma viszont csekély. Legismertebb tava ma már nem rendelkezik nyílt vízfelülettel, hanem tőzegmohás dagadóláp. A patakok felduzzasztásával turisztikai szempontból is jelentős mesterséges tavakat hoztak létre, mint a Vadása-tó, a Himfai-tó és a Hársas-tó. A tájat északról és délről folyók határolják. A terület leggyakoribb erdei fenyvesek, melynek jellemző növényei a boróka, a szőrös nyír, a fekete- és a vörös áfonya, a korpafüvek és a körtikék. Hazánkban csak itt ismert az avarvirág, a havasi éger és a fenyérgamandor. A gyertyános tölgyesek és a bükkösök jellemző virága a helyenként tömegesen előforduló kakasmandikó és ciklámen. A patakokat égerligetek kísérik a ritka struccharaszttal. Több helyen találhatók tőzegmohás átmeneti lápok és láprétek. Az állatvilág változatosságát jelzi, hogy itt él hazánk leggazdagabb lepkefaunája, a halak közül kuriózum a dunai ingola előfordulása. Hasonlóan ritka a kétéltűek között a Vendvidéken élő alpesi gőte. A terület értékes madarai a fekete gólya, a darázsölyv, a haris, a kék galamb, a keresztcsőrű, a süvöltő és a tüzesfejű királyka. Nagyobb vizek mentén a védett vidra is megtalálható. A táj népi és kultúrtörténeti emlékekben is igen gazdag. Az itteni falvak jellegzetes szerkezetűek: a szétszórt házcsoportok a honfoglalás utáni faluformát őrzik. Az ősi építkezés anyaga a fa volt. Sokfelé megcsodálhatók a jellegzetes boronafalú épületek. Legelterjedtebb beépítési forma az "u" alakban hajlított épületegyüttes, az ún. "kerítettház". A népi mesterségek közül a fazekasság és a kópic kötés érdemel figyelmet, de megtalálhatók a kosárfonók és fafaragók is.

  7. Ez hazánk második nemzeti parkja, 1975-ben alakult meg. A terület az egykori öntésterületeken kialakult szikes puszták és tavak, a folyó hordalékából formálódott homokbuckák, homokpuszták, lefolyástalan mocsarak, maradványerdők, a folyószabályozás nyomán leszakadt holtágak és ártéri erdők, a homokbuckás területek és folyó menti löszpartok miatt értékes. Az értékek megóvása érdekében a területek egy része csak korlátozottan, engedéllyel vagy szakmai kísérővel látogatható.

  8. A hazánkban elsőként létrejött nemzeti park védett területe kb. 1100 km2, ahol a jellegzetes élőhely-típusok mindegyike megtalálható. Az első pillantásra nem túl változatos táj számos látnivalót, érdekességet kínál. A vidék arculatát eredetileg a vizek formálták. A XIX. századi nagy vízrendezések előtt még a folyók "zabolátlan" vize gyakran elöntötte a területet, akár egész éven át megmaradó vizenyős területeket, tocsogókat teremtve. A váltakozó körülményekkel együtt változott a terület élővilága. Az elmúlt néhány ezer év alatt az éghajlat többször szárazra fordult. Az időnként szikes, és aztán elöntött földeken a löszpusztákra jellemző élővilág telepedett meg. A kultúrtörténeti emlékek közül legjelentősebbek a kurgánok, halmok (réz- és bronzkor). A kunhalmok mesterséges képződmények, amelyek tájképi, régészeti, botanikai, zoológiai és kultúrtörténeti szempontból kiemelkedően értékesek, a táj sajátos formakincsei. Általában magas, árvízmentes hátakon, kiemelkedéseken, ártér felé eső szegélyeken, folyókanyarulatok közvetlen közelségében helyezkednek el. Méretük változó: átmérőjük 20-90 méter, relatív magasságuk 0,5-12 méter. Alaprajzuk többnyire a körhöz közelítő ovális. Mára mindössze 1300-1700 még esztétikai látványt nyújtó halom maradt meg. A kunhalmok először az újkőkorszakban, i.e. 3800-2800 között jöttek létre, majd a rézkorban a lakódombok nagy része megszűnt, de a bronzkorban újabbak keletkeztek. Építőik elsősorban az újkőkori emberek, a sztyeppei nomád pásztornépek voltak, akik elsősorban temetkezési célra és lakóhelynek építették őket. A későbbi népek a már meglévő halmokat valamilyen célra tovább hasznosították. A hunok, a germánok, az avarok, a besenyők, a jászok, a magyarok és a kunok is rajtuk hagyták névjegyüket.

    A nemzeti park egy része már a kezdetektől fogva jelentős nemzetközi elismerést élvezett, egésze bioszféra rezervátum lett, később felvételt nyert a nemzetközileg is elismert vízimadár élőhelyek sorába, 1999. december elsejétől pedig az UNESCO által adományozott, a "Világörökség része" megtisztelő címet is elnyerte. A bizottság értékelése szerint ez a terület kiemelkedő példája a több évezrede folyó tradicionális földhasználatnak, amely tartós együttélést tett lehetővé ember és természet között.

  9. Ennek a nemzeti parknak a megalakulása hosszú folyamat volt, amit háború is késleltetett, emiatt a park nem terjed át az országhatáron. A park természetföldrajzi adottságai rendkívül változatosak: dombvidék, hegység, folyami hordalékkal feltöltött síkságok, nyílt vízfelületek, különböző lombos erdők, száraz szikla- és homokgyepek egyaránt találhatók területén. A park területén található egyik nagyvárosunk ókeresztény temetője felkerült az UNESCO Világörökség listájára. E város védett része a püspöki palota és a székesegyház előtti Dóm teret, a Szent István teret és közvetlen környezetét foglalja magába.

  10. Ez a nemzeti park Magyarország legváltozatosabb vidékén terül el. Itt található hazánk barlangokban leggazdagabb vidéke: területén jelenleg 853 barlang ismert, amelyek közül 45 fokozottan védett; közöttük található hazánk legmélyebb barlangja (az István-lápai barlang) amely 250 méter mély. Az ősemberbarlangoknak nevezett Suba-lyukból, Szeleta-barlangból és Istállós-kői barlangból kiemelkedő ősrégészeti leletek kerültek elő.

    A terület egyik legnagyobb értéke a mélyben rejtőző karsztvíz kincs. Korábban ez rengeteg helyen tört fel a felszínre, manapság azonban a jelentős ivóvízkivétel miatt állandó élővizes patakvölgy már csak egy van. Az időszakos források vízhozama jelentős mértékben függ a lehullott csapadék mennyiségétől. A patakok nagyon szép vízeséseket is kialakítottak.

    Ennek az országrésznek a néprajzi érdekességeként említhetők meg a Barkóságot lakó barkók. A barkók mindig kis falvakba tömörülve éltek. A patakvölgyekben épült szalagtelkes települések, amelyek eredetileg csak egy utcából álltak, a környező domboldalakra is felkapaszkodtak. Jellemző sajátosságaik az alkati tulajdonságaikat meghatározó törökös népelemek, valamint az, hogy házasodási kapcsolataik szinte teljesen endogám jellegűek.

a. b. c.
d. e. f.
g. h. i.
  j.  
   

Üres térkép

Megfejtési kulcs:

A Aggteleki Nemzeti Park 4 i
B Balaton-felvidéki Nemzeti Park 3 e
C Bükki Nemzeti Park 10 a
D Duna-Ipoly Nemzeti Park 2 h
E Duna-Dráva Nemzeti Park 9 g
F Fertő-Hanság Nemzeti Park 1 f
G Hortobágyi Nemzeti Park 8 c
H Kiskunsági Nemzeti Park 7 j
I Körös-Maros Nemzeti Park 5 b
J Őrségi Nemzeti Park 6 d

Megfejtési térkép